1. a levegőnek a szabadban érzékelhető mozgása, ill. az így mozgó levegő. fúj a szél; ▸ más szelek fújnak ▸ a széltől is óv valakit | mozgás v. robbanás keltette légáramlat. nagy szelet csap.

2. valaminek a bekövetkezését előre jelző tünet, jelenség, hír. a forradalom szele; ▸ szelét veszi valaminek

3. szépítő a belekben keletkező (s a végbélen át távozó) gáz.

4. nép valamiből kiáramló sűrített levegő. kiment a szél a labdából.

5. <kif-ekben:> agyvérzés. szél érte; megütötte a szél. ▸ tudja, honnan fúj a szél ▸ csapja a szelet valakinek ▸ kifogja a szelet valakinek a vitorlájából

[ tör ]

1. tárgynak, testnek, területnek külső, vmelyik határvonalához, oldalához közeli része. a járda széle. | rég határvidék, végek.

2. nyílás, mélyedés közvetlen környéke. az árok szélén. | vmely tárgynak a nyílásához közeli része. a fazék széle; ▸ szája széle

3. nép rég szélesség. ▸ széle, hossza egy

4. nép rég | a vászon szövési szélessége mint hosszmérték, ill. ilyen hosszmértékű vászondarab. ehhez legalább három szél kell. | (jelzőként) ilyen hosszúságú, méretű. négy szél vászon.

[ fgr ]

1. az o hosszú párja.

2. ennek írásjegye (ó, ó). | <rövidítésként:>. ▸ ó

1. irod ódon, ősi.

2. irod elavult.

3. nép nem ez évi <termés(ű) >. az ó vörösborból adj, ne az újból!

[ fgr ]

1. <fájdalom, szomorúság, vágyódás, félelem kif-ére.> ó, de kár!; ó jaj!

2. <csodálkozás, tetszés, öröm kif-ére.> ó, hát ez remek!

3. <udvariassági kif-ek bevezetésére.> ó, bocsánat! | irod <megszólítás előtt, kül. kérést, könyörgést kifejező m-ban.> ó, emberek!

[hangkit]

1. a fejen az emésztőcsatorna kezdeti nyílása a mögötte levő üreggel együtt. | (a két) ajak. szájába harap. | szájüreg. bevesz a szájába valamit.

2. az ember testének ez a része mint a beszéd szerve. ▸ valakinek a szájjába adja a szót ▸ a szájamból számból vette ki a szót ▸ olyan nagy akkora a szája, mint a bécsi kapu | <híresztelés, megszólás, pletykálkodás jelképeként.> ▸ a falu, a világ szájára kerül szájára veszi a világ | szó, beszéd <a tettel ellentétben>. csak szájjal segít.

3. üregnek, üreges testnek, szervnek a nyílása. a barlang, a kulacs szája. | völgy, hegyszoros bejárata, torkolata. ▸ szájába rág valakinek valamit ▸ egy szájból hideget, meleget fúj ▸ megégette a száját a forró kása

[ fgr ]